A gyermekünk megfoganása, fejlődése és megszületése sokunk életének rendkívül izgalmas és szép időszaka. A gyermek ajándék és nagy öröm forrása, persze sok-sok lemondással és úgymond önmagunk vágyainak, eddigi megszokott életmódunknak – legalábbis egy ideig való – lemondása.


Mivel a magzat részt vesz a várandós kismama életében, ezért a gyermekkel szembeni felelősség már a fogantatással kezdődik. A magzat már ettől a pillanattól fogva egy „emberi lény”, aki mindazokat az érzéseket, örömöket, elkeseredéseket érzékeli, amit az anyuka átél.

(És persze azokból a káros szokásokból is ugyanúgy kap, mint a dohányzás, alkohol, drog használata a terhesség időszaka alatt.)


A kismama terhesség alatti lelkiállapota jelentősen befolyásolja a magzat fejlődését.

Átéli, ha nem szerették volna, hogy megfoganjon, átéli, ha az anyuka inkább élné még az életét vagy a karrierjével foglalkozna szívesebben, átéli, ha aggódnak a szülők amiatt, hogy a babát hogyan fogják majd eltartani. Mindezek nyomot hagynak a babán, és tudni kell, hogy a későbbi anya-gyermek kapcsolatban is nehézséget okozhatnak, valamint a gyermek egészséges személyiségének kialakulásában hátrányt jelent, ha nincsenek nyugvópontra helyezve ezek a kérdések.


Fontos, hogy már ekkor úgy beszéljünk róla, ill. hozzá, mintha ott lenne már a kezünkben.

Legtöbb esetben az elvetettség érzése az, ami a baba „nem elfogadottsága” miatt bejöhet a gyerek életébe és személyiségébe, ami később, felnőtt korában is meghatározza a kapcsolatrendszerének működését. Azt, hogy mennyire tudja ő  befogadni az embereket a bizalmába, szeretni az embereket,  valamint mennyire tudja ő saját maga elfogadni a közeledéseket és a másoktól jövő szeretetet.

Ha viszont örömmel, boldogsággal telve várja az anyuka és a család is a babát, az szintén ki fog hatni rá, hiszen minden embernek a legfontosabb az életben az, hogy szeresség és elfogadják. Nem feltételekhez kötve: „akkor szeretlek, csak ha…..”, hanem feltétel nélkül.


Lényeges, hogy mind az apa, mind a testvérek be legyenek avatva már a baba várásának időszakába is. Hát igen… arra fel kell készülni, hogy a testvérke nem fog eleinte annyira örülni a „vendégnek” minta amennyire mi, és ez a fajta féltékenység érthető is, hiszen az anyuka, aki eddig csak az övé volt, most egyik napról a másikra egy „másik babával” fog foglalkozni, nem vele. Legyünk megértőek és próbáljunk meg minél többet az idősebb gyermekkel is foglalkozni, mert ez a testvérek közötti kapcsolatban meghatározó lehet.


Ne hasonlítgassuk össze őket, ne mondjuk, hogy bezzeg a testvéred ilyen meg olyan jó gyerek. Minden gyermek más, így a második vagy többedik gyermek nem úgy fog viselkedni és reagálni dolgokra , ahogy az eddigiek. És ez így van jól.

Ha nem szeretne a pici társaságában lenni ill. úgy látjuk, hogy nem vonható be a vele kapcsolatos dolgokba, ne erőltessük.


Ilyenkor még a nagyobb gyerekeknél is előfordulhat, hogy pici babák akarnak megint lenni, hogy anyukájuk megint vele foglalkozzon és jobban figyeljen rá. Nyugodtan kezeljük ilyenkor egy kicsit úgy, mintha kisebb lenne, ha erre van most igénye. Később majd meg tudjuk vele értetni és értékelni fogja, azt, hogy ő nagyobb, mert sokkal több mindent tud és szabad már neki csinálni, mint a picinek.


Na persze tanulóidőszak ez az anyukának is - főleg ha első gyerek - , de a sokgyermekes anyukáktól is már hallottam, hogy teljesen másképp kell kezelni, a harmadikat mint ahogy az első kettőt. Jönnek az éjszakázások (szerencsés akinek nem), és ugye fáradtan az ember türelmetlenebb is. Vonjuk be lehetőség szerint a családtagokat is, hogy segítsenek, főleg az első hónapokban. Érdemes amennyire lehet rákészülni erre a csodálatos eseményre, a baba születésére, hisz még így felkészülve is akadhatnak váratlan problémák, de lényegesen könnyebb lesz ezeket megoldani, ha előre eltervezünk dolgokat.

Szeretnél jól aludni és kipihenten ébredni terhesség alatt is?

Akkor ez a 6 funkciós kismama párna Neked készült!

Olvass róla többet itt >>