Túlhordásról akkor van szó, ha a szülés a terhesség 42. betöltött hetéig nem történik meg.

Oka pontosan nem ismert, általában hajlam, a hosszabb havi menstruációs ciklus, ha a kismama az előző babáját is túlhordta, az aktív sportolás,  illetve okozhatja a szűk medence, mivel a baba feje nem tud beilleszkedni, így a méhszájban az idegvégződéseket nem éri inger, így a szülési fájások elmaradnak.

Mivel a méhlepény csak adott ideig képes ellátni a magzatot oxigénnel és tápanyaggal - aztán pedig elöregszik -  ezért a magzat károsodhat.

Probléma az is ilyenkor, hogy csökken a magzatvíz mennyisége, ezért a baba és a méhfal közé szorulhat a köldökzsinór, így oxigénhiány léphet fel és magzatürülék kerülhet a magzatvízbe, ami fertőzést okozhat.

Ha hosszabb ideig fennáll a magzat méhen belüli rossz ellátása, az sorvadáshoz, agykárosodáshoz és elhaláshoz vezethet.

Ezért a túlhordó kismama fokozott ellenőrzést és kórházi bennfekvést igényel.

Attól az időponttól fogva, ahogy a kismama ki van írva a szülésre, naponta CTG vizsgálatot, amnioszkópiát és áramlásvizsgálatot végeznek.

Ultrahanggal vizsgálják a baba nagyságát, a méhlepény érettségét és a magzatvíz mennyiségét. Folyamatosan figyelik a magzati mozgást is, mert az oxigén- és tápanyaghiányos baba szinte mozdulatlan.

Ha bármi rendellenességet észlelnek, a szülést azonnal beindítják burok-repesztéssel, infúzióval, gyógyszeres fájáskeltéssel, szükség esetén császármetszéssel.